Alig egy hónappal késöbb...

Szép nyári napra virradt.A madarak vígan csiripelték reggeli nótájukat.A nap már megcsillantotta a friss harmatos virágokat,faleveleket és fűszálakat.Néha a friss nyári fuvallat megremegette a fák gyenge lombjait.Az utcában lassan kezdtek éledezni az emberek,úgyhogy a lányok is kikeltek az ágyból.Amikor Phoebe lement a nappaliba,hogy igyon egy reggeli kávét Piper már ott ült.Phoebe látta az arcán az elkeseredettséget.Érezte,hogy nem lehet könnyű nővérének ezért biztató mosollyal üdvözölte.

-Jó reggelt!Hogy van a mi kis megmentőnk?

-Állj!Én még nem mentettem meg senkit.-válaszolta feldúltan Piper

-Ugyan Piper ne érezd azt,hogy ez kényszer.Nézd a jó oldalát.

-De tudod akárhogy is keresem a jó oldal érveit egyet se találok.-jelenette ki

-Akkor gondolj arra,hogy az elkövetkezendő esztendőkben hány ártatlan lelket fogsz,illetve fogunk megmenteni a gonosz Démonoktól.-szólt vígasztalóul Phoebe.

-És azt se vedd figyelembe,hogy eddig csak neked van erőd.Nem leszel egyedül,és most se vagy.-mondta szelíden a váratlanul megjelenő Paige,aki épp az ajtót támasztotta.

Majd a két hugi odamentek Piper mellé és megölelték.Éreztették vele,hogy tényleg nincs egyedül.Minden helyzetben támogatják és tisztelik őt ezentúl is.Ezzel végre mosolyt "varázsoltak" Piper arcára.Phoebe felállt és a konyhakésért akart nyúlni amikor látomása lett.A látomása nem tartott sokáig csak néhány mozdulatot látott a jövőből.A lány behunyt szemmel figyelte az eseményeket.Testvérei nem értették mi zajlódik Phoebe szemében,aki épp elengedte a kést és utána összerogyott.Néhány másodperc múlva,amikor föleszméltek odaugrottak a lányhoz,majd hevesen kérdezgetni kezdték.

-Jól vagy?Nem esett semmi bajod?

-Nem.Csak kicsit fáj a fejem.-válaszolta Phoebe

-Mi történt veled?-noszogatta Paige

-Láttam a jövőnket.-felelte halkan és félénken

-Szólnunk kéne Leonak.-tanácsolta Piper

-Igen,azt hiszem ez jó ötlet.-szólt Phoebe és felsegítették a székre

Ekkor Piper hangosan elkiabálta magát: LEOO!!

-Csitt,még szétrobban a fejem.

Pár perc múlva kékes fehér fénnyel megjelent Leo.Olyan volt mintha a padlásról teleportált volna.

-Hello!Miért hívtatok?Máris hiányoztam?-ekkor Piperre nézett

-Van egy kis problémánk...-kezdte Piper

-Hát egy kicsit nagy probléma.-vágott közbe Paige

-Beleláttam a jövömbe.-mondta halkan Phoebe

-És mit láttál?-kérdezte sürgűsen Leo miközben odaguggolt hozzá,éreztetve,hogy benne is megbizhat.

-Nem megy!-jelentette ki

-Gyerünk koncentrálj!

-Szörnyű volt..először egy homályos fehér kép..,majd magunkat láttam amint a padláson vagyunk.Piper kezében egy nagy könyv.Aztán egy Démon...és a kezével suhint egyet...Paige...!!!!!

-Szóval az Árnyak könyve.-suttogta Leo.

-Árnyak könye??Az meg mi?-kérdezte kiváncsian Paige

-Igen.Ez a könyv tartalmazza azoknak a boszorkányoknak az igézeteit,akik az utódaik megmentésére írták őket.

-De ha egyszer már megölték őket akkor miért kell pót igézet??-kérdezte Piper

-Akiket megölnek,azok a Démonok a pokol szájához kerülnek,de nem halnak meg.Mindig találnak meguknak szövetségest akivel visszajutnak a földi életbe.

-És mivan a látomásommal?-kérdezte aggodva Phoebe.

-Szeggyétek össze magatokat,és öltözzetek fel!!(mikor ezt mondta Piperre pillantott,mivel ő egy csipkés szexy fehérneműben feszített,ami igencsak tetszett Leonak )

Folyatatása következik....